Hírek
A minap két alkalommal is rendhagyó színházi élmény részese lehetett a kecskeméti közönség a Ruszt József Stúdiószínházban, ahol a vészkorszak borzalmait és túlélőinek személyes vallomásait hozta közelebb a közönséghez a Füge Produkció előadása, A dohány utcai seriff.
A darab szövege az elhurcoltak visszaemlékezéseiből állt össze, amelyeket Mohácsi János rendező és a szereplők közösen válogattak. A mű gerincét személyes történetek alkotják, miközben Claude Lanzmann Shoah című filmje, valamint egyéb vendégszövegek, esettanulmányok, szépirodalmi művek és történelmi források is színesítik a szöveget, ezáltal mélyebb és árnyaltabb képet adva a történelem ezen fájdalmas korszakáról.
Az előadás különlegességét a tragikum és a humor egyedülálló keveredése adja, hiszen a vallomások és írott anyagok között ismétlődően önirónikus, karakteres zsidó viccek hangzanak el. A humor segítségével a tragikus történelmi háttér érthetőbbé válik, miközben a nevetésen át a súlyos mondanivaló sejlik fel.
Az előadás szereplői: Lakatos Máté, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze, valamint Bánfalvi Eszter, Gonda Kata, Herczeg Tamás, Kovács Márton, Bányai Kelemen Barna, Boncz Ádám, Grisnik Petra, Takács Nóra Diána és Koós Boglárka.
A közönségtalálkozó keretében a szereplőkkel Kriskó János televíziós újságíró beszélgetett többek között arról, hogy hogyan lehet elfogadni és feldolgozni az előadás során bemutatott történeteket, valamint hogy a darab maga hogyan segít a feldolgozásban. Tisztázták: a produkció elkészítéséhez olyan túlélők vallomásait használták fel, akik mindezt valójában átélték. Az igaz történetek hatására a téma még inkább megrendítővé vált, hiszen bár voltak, akik túlélték a borzalmakat (akikkel lehetett minderről beszélgetni), míg mások nem. Ezt a fájdalmas igazságot különösen nehéz feldolgozni.
Az előadás különleges atmoszféráját a teljes sötétség adta, ami még inkább kiemelte a történet súlyát és intenzitását. Az est mind a színpadon, mind a közönségtalálkozón mély hatással volt a résztvevőkre, akik együtt gondolkodhattak a múlt feldolgozásának nehézségeiről és a történelmi memória fontosságáról.
-
Interjúk
„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk
„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia -
Művészek írták
Színházcsinálás: Liliomfi
Szigligeti Ede örökzöldje régi-új színház, erős mai tartalmakkal. Vecsei H. Miklós változatát ifj. Vidnyánszky Attila előbb a Budaörsi Latinovits Színházban vitte színre. Azt egyik társulatalapító produkcióként hozták létre. „A jó darabokat szokták átírni, nem a rosszakat” – idézték Mészöly Dezsőt. És évekig átütő siker lett. Ezt igazították most vígszínházira. A Liliomfi előadása ismét fergeteges. Szegő György