Határozott elmozdulás látszik a színház épületének évek óta húzódó felújításában. Látszik a fény az alagút végén, és az biztosan nem a vonat! (Bővebben a cikkben)A sportpálya felöli homlokzat a tágas erkéllyel.Fotó: Gózon Gyula Kamaraszínház / Frecska Sándor
Az épület majdani parkolóra néző oldala, az újonnan hozzáépített oldalszínpadot, irodákat és az öltözőket, valamint teherliftet magában foglaló épületrésszel.Fotó: Gózon Gyula Kamaraszínház / Frecska Sándor
A nagyterem mennyezete.Fotó: Gózon Gyula Kamaraszínház / Frecska Sándor
A megújult parkoló felőli épületfront.Fotó: Gózon Gyula Kamaraszínház / Frecska Sándor
Az igazgatói irodát, valamint egyéb helyiségeket, kazánházat rejtő, vadonatúj épületrész.Fotó: Gózon Gyula Kamaraszínház / Frecska Sándor
Papp János sokszínű életébe, pályájába engedett betekintést az interjú során és a címben megfogalmazott bölcsességet engedelmével, ajánlom mindenkinek, magamnak is megfontolásra!
Először tehát erről a „kalandjáról” kérdeztem Kertész Pétert, aki ha jól számolom hivatalosan 60 esztendeje van a pályán, hiszen 1965-ben diplomázott, igaz, már főiskolásként is voltak sikerei.
Cseke Péter 18 éve vezeti a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházat. Vallja, hogy egy színház akkor jó, ha úgy működik, mint egy könyvtár: mindenki megtalálja a kedvére valót.