Amikor Pelsőczy Réka először lépett be a Kelemen László Kamaraszínház ajtaján, azonnal érezte: otthon van. „Boldogan jöttem – meséli –, és nagyon jólesett, hogy a színház vezetősége meghívott rendezni. Nagyon sokat jelent, megerősít a szakmában való létezésemben, és nyitottságban tart, hogyha kimozdulhatok a bejárt köreimből. Ez a történet nekem egy nagy szerelem, éppen ezért ez egy olyan felkérés volt, amire nem tudtam volna nemet mondani. Igazán jó csapatot kaptam, hihetetlenül befogadó és nyitott a társulat. Ráadásul nagyon jó hangulata van a városnak és a Kelemen László Kamaraszínháznak is.”

Cetlik, ritmus, korhű ruhák és gurulós díszletelemek 

A rendező elárulta: az előadás előkészületei már hosszú hónapokkal a próbák előtt elkezdődtek. Nemcsak Pelsőczy Réka, hanem a darab dramaturgja, Perczel Enikő is nagyon szereti Jane Austen regényét. Május elején kezdtek el dolgozni az előadás szövegkönyvén. „Először újraolvastam a regényt mint rajongó, majd ismét a kezembe vettem, és kiválasztottam a számomra fontos párbeszédeket és leírásokat. Enikő is ugyanígy dolgozott, cetlikkel teletűzdelte az egész könyvet, és elkészítettük a jelenetsorrendet. Bár nagyon szeretem a BBC sorozatát, ami a regényből készült, de a terjedelme miatt nem ennek, hanem a 2005-ben készült filmnek a dramaturgiáját vettük kiindulásnak, hiszen tudtuk, hogy muszáj lesz beleférni egy színházi estébe. A történet óriási, szerteágazó, nehéz beleszorítani egy előadás keretei közé. Minden részletet újra kellett gondolni, hogy a jelenetek ritmusa működjön, és ne veszítsük el a párbeszédek erejét.”

A darab látványvilága is különleges, a díszlet gurulós ajtó- és ablakkeretekből épül fel, és jelenetről jelenetre változik a színpadkép. A mozgó falak megteremtik Jane Austen vidéki Angliájának varázslatát. „A darab egy civil szituációval indul. Megérkezik a társulat próbálni, de csupán jelzés díszletben. Ebben partner volt Tihanyi Ildi díszlet- és jelmeztervező, mert nagy kihívásnak érezte, hogy hogy fogjuk megteremteni a regényben szereplő rengeteg helyszínt. Mániám szinte, hogy egy-egy gesztus sokszor többet ér, mint a monumentális változások. Nem illúziót teremtünk az előadásban, hanem játékosságot. Egyik jelenetből úszunk át a másikba azáltal, hogy a díszletek mozognak, mintha forgószínpaddal dolgoznánk. Bodor Johanna koreográfus nagy segítségemre volt a díszletmozgások megtervezésében is hogy a darab helyszínváltozásait és szerkezetét elegánsan és a dramaturgiát szolgálva rakjuk össze.”

A kreatív csapat minden tagja kulcsfontosságú szerepet vállalt. Bodor Johanna nemcsak koreográfiákat készített és díszletmozgásokat tervezett, hanem a bálokat a prózai jeleneteken kívűl teljes eszégében ő alkotta meg, és az egész előadás „lelkével” foglalkozott. Bocsárdi Magor zenéi a darab hangulatának finom szövetét teremtették meg. Tihanyi Ildi díszletei és jelmezei pedig a korhű miliőt teremtették meg. „Vannak modern változatok a Büszkeség és balítéletből, de az föl sem merült bennem, hogy ne kosztümös legyen a darab. Mindezt pedig annak ellenére éreztem így, hogy én aztán tényleg nem egy kosztümös színésznő vagyok,  főleg modern szerepeket szoktam játszani. Imádom azt a kort, amiben ez a történet játszódik, ezért azt kértem, hogy a jelmezek korhűek legyenek, jelenjen meg bennük a férfiasság, a nőiesség, a szemérem és a társadalmi rangkülönbségek, amik meghatározó mozgatórugói és konfliktusforrásai az anyagnak.” 

A szavak mögött rejlő erő, aminek üzenete napjainkra is érvényes

A Büszkeség és balítélet nyelvezete, gyönyörű mondatai üdítő színfoltot jelentenek napjaik szóhasználatában. „A Messenger-üzenetek világában nagyon sokat kopott a nyelv, a napi kommunikációban minél rövidebben, minél lényegre törőbben fejezzük ki azt, amit el akarunk mondani. Itt viszont a mondatokban elképesztő erő van. Nagyon könnyű ezt a szöveget felszínesen, általánosan mondani, de ha ezek a sorok nem konkrétak, és nincs mögöttük szándék, akkor nagyon unalmas tud lenni. Jó volt látni, hogy a színészek mennyire megtalálták, magukévá tették, élettel töltötték fel ezeket. A darab olyan mint egy zenemű, az erősen megrajzolt karakterek, egy egy hangszer a zenekarban. Igazi csapatjáték, nagyon sok összhangot, egymásra figyelést, egymáshoz képest való hangszínt követel. Pontosan ezekben a részletekben rejlik a darab varázsa.”

Mitől lehet aktuális még ma is a Büszkeség és balítélet? Talán attól, hogy a társadalmi különbségek, az előítéletek, a család és a szerelem kérdései mind jelen vannak, ugyanúgy, mint akkor, amikor Jane Austen megírta a regényt. „Azért is csodálatos ez a történet, mert rá lehet ismerni azokra a problémákra, amik egy párkapcsolatban felmerülhetnek. Nem álságos és nincs leöntve cukormázzal. A szerző nagyon őszintén beszél ezekről a témákról, például arról, hogy milyen anyagi helyzetben van az, aki a párom lesz, milyen családja van, összeillünk-e vagy sem. Nagyon szarkasztikus és kegyetlenül őszinte ez az előadás. Elizabeth Bennet egy nagyon modern nő, aki nem akar besimulni, akinek van véleménye, nem az elvárások szerint él, hanem őszintén. Éppen ezért szerintem nagyon kortárs ez a történet. Velünk is gyakran előfordul, hogy nem vesszük észre azt, aki igazán fontos, és sokszor bonyolultabb út vezet el oda, hogy a saját elképzeléseinket és illúzióinkat levetkőzzük.”