Portré
Tarnói Emília
Életrajz
Segesváron született 1931. július 20-án. 1954-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. A főiskola után az egy évvel korábban végzett társulatalapító nemzedékhez csatlakozott. Haláláig a társulat kötelékében dolgozott. Az 1994/95-ös színi évadban Harag György-emlékdíjat kapott a műkedvelő színtársulatokkal végzett kiváló drámapedagógiai munkájáért. Alakításaiból: Dasa (Apák ifjúsága), Duszja (Tánya), Öregasszony (Ruy Blas), Nelly (Szerelem), Pepi (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Montaguené (Romeo és Júlia), Boriska (Tündérlaki lányok), Frankné (Anna Frank naplója), Csaradáné (Dollárpapa),Várja (Szállnak a darvak), Hillné (Pygmalion), Anya (Pacsirta), Marja (Háború és béke), Szetyepanida (Kispolgárok), Vénasszony (Úri muri), Brazovicsné (Az aranyember), Molett hölgy (Rút kiskacsa), Török néni (Légy jó mindhalálig), Veroni (Sári bíró), Marosiné (Doktor úr), Dizőz (Sohasem késő), Zsuzsanna (Dupla vagy semmi), Kardicsné (Rokonok).
-
Interjúk„Azt nézzék, hogy a Blanche-t hogyan játszom el.”
Takács Kati 1975-ben kezdte hivatalos színészi pályáját, de már több mint 50 éve játszik színpadon. Ez idő alatt megjárt jónéhány színházat, voltak emlékezetes alakításai, összegyűjtött rengeteg tapasztalatot, tudást. A Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja, ahol mostanság Blanche-ként és Poloniusként remekel. Vele beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk„Minőségpárti voltam egész életemben.”
S ha az egész pályájában gondolkodunk, a ’60-as évek is bejönnek a képbe. Az egykori színházigazgatóval, rendezővel és a ma is aktív színésszel beszélgettünk. Farkas Éva -
Interjúk„Még mindig kíváncsi vagyok magamra”
Balázs Áron színművész, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, aki feladta a társulati létformát a tanári hivatásért, ám maradt szabadúszó színész, így azóta Vajdaság minden színházában láthattuk játszani. Legutóbb a Zentai Magyar Kamaraszínház Sirályában öltötte magára a két karakterből gyúrt doktor szerepét. Szerda Zsófia
