“Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok, és hiába kérnéd, mást nem adhatok. Jöhet egy másik, ki többet ígér, ki szebben dalol majd, mint ő meg én. De nem tudom másképp, csak ennyit tudok. A csodák helyett csak egy mosolyt adhatok.” (Bódi László: Csodálatos világ)

Utazom hangokban és szavakban. Tájaim emlékezések. A menetrendet kötetekbe szedték, találomra felütöm, hogy ma éppen honnan hová. Ha akarom, leszállok és végigsétálok a szavak mentén. Ha akarjátok. Utitársam a vonatfütty. Csomagom nincs, amit nektek hoztam ajándékba talán nem sok, talán minden. Dalok és számomra nagyon kedves szavak. Egy este, egy állomás. Utána tovább utazunk, hogy ki, merre, talán csak Isten tudhatja.

Játsszatok velem emberek, én elbújok. Ti megkerestek?