Valószínűleg egyáltalán nem időfecsérlés azon gondolkodni, hogy mi az az idő. Hogy mit jelent, hogy az én időm, a te időd, hogy nincs idő, hogy van idő, hogy mennyi az idő, hogy ennél drágább az idő, hogy neked aztán van időd, hú de ráérsz, ő meg remekül osztja be az idejét, valakinek meg annyi az ideje, mint a tenger, de olyan is van, hogy idősáv meg időpazarlás meg elvesztegetés meg ráfordítás. Ez rengeteg kérdést vet föl.

És van egy Momo nevű kislány, akinek amúgy is rengeteg kérdése van, és van neki még egy csöve, amiben él, egy félbehagyott építkezési területen, és van egy füzete, amibe gyűjti a kérdéseket és a válaszokat is. És barátai is vannak, akiknek szintén vannak kérdéseik, van, aki mesél, van aki lemezt gyűjt és aki ki tudja találni, kinek mi a kedvenc étele, és aztán van, hogy egyszer csak már minderre nincs idejük többé. És Momo pedig tényleg nagyon jó abban, hogy megértsen dolgokat, de ezt nem érti. Hogyhogy nincs idejük, amikor volt? Hova lett az idejük? Elvette tőlük valaki? És akkor az az idő már annál a valakinél van? És vissza fogja valamikor adni? Vagy mit csinál vele?

És akkor Momo fölteszi ezeket a kérdéseket mindenkinek, aki talán tudhatja a választ. És egyszer csak megjelennek, akik elvették, és kiderül, hogy az egész világnak nincs már ideje. És az is kiderül, hogy Momónak kell megmentenie a világot.

Michael Ende Momo című regénye zenés színdarab formájában tárul most a nézők elé Laboda Kornél és Faragó Zsuzsa eredeti hangütésű, humoros, de ugyanakkor felnőttek számára is gondolatébresztő átdolgozásában.