Az előadás valamikor a közeli jövőben játszódik, amikor már senki nem jár színházba. A kormány ugyanis bezáratta az összes színházat, mert a színészek egyre többször keveredtek vitába a nézőkkel, és sokszor leállt vagy félbeszakadt az előadás. Az egyik Hamlet előadás alatt például a címszerepet játszó színész Yorick koponyájával fejbe dobta az egyik popcornozó nézőt. Az igazi tragédia azonban egy Cid előadáson következett be, mikor két felbőszült Kossuth-díjas színész a nézők közé hajított egy másfél mázsás kandelábert – négy halott, tizenöt sebesült…

Már senki nem jár színházba. A nézők - sok konfliktus után - elszoktak onnan. A kormány elhatározza: a nézőket ki kell nevelni! Vegyenek részt Önök is a diplomás nézőket képző felsőoktatási intézmény alakuló kurzusán, Katona László, Mucsi Zoltán és Scherer Péter tanár urak vezetésével, aztán döntsék el: bohózatot, antiutópiát – vagy tényleg a közeli jövőt látták-e...



Ennek már három éve. Itt az ideje az óvatos nyitásnak. A Kultusz-minisztérium prevenciós alapja létrehoz egy felsőfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik. A diploma tulajdonképpen egyfajta jogosítvány, ami igazolja, hogy tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fokozott pszichikai és fizikai terhelés elviselésére…