A mű történelmünk egyik nagyfontosságú pillanatát, a pogányság után a keresztény hit felvételét, a nyugati keresztény országokhoz való csatlakozást, a Vatikán jóindulatának elnyerését dolgozza fel, államalapító nagy királyunk, Szent István belső vívódásainak, tépelődéseinek tükrében. A gyönyörű, költőien moralizáló szöveget a Rómában és Bécsben működött, saját korában is széleskörűen nagyrabecsült olasz zeneszerző, Antonio Caldara zenésítette meg, nagy mesterségbeli tudással, invencióval, változatos dallamokkal, zenei karakterekkel. Caldara 1712-ben Bécsben tartózkodott, amikor III. Károly magyar királytól (VI. Károly néven német-római császár) felkérést kapott a zenemű megírására, aki XI. Kelemen pápánál kívánta elérni császárságának legitimációját. 1713-ban, Rómában volt a bemutató Ruspoli bíboros házában, a kor legelőkelőbb szalonjában.