Nagy divatja van az akcióhősöknek. Pontosabban az akciók hőseinek. Nevezhetjük őket politikusnak, egyházi méltóságnak vagy éppen jó barátnak. Azoknak, akik megmondják helyettünk, mit kell tennünk, mit kell éreznünk, eljátsszák, hogy kell viselkednünk – és mi örömmel hiszünk nekik. Kényelmesebb, mint ellentmondani. De miért akarunk hinni még annak is, akiről kiderül, hogy nem méltó a bizalmunkra? Miért e vonzalom a csalók, képmutatók iránt? Molière beszédes nevet adott főhősének. A Tartuffe a föld alatt rejtőző szarvasgombára utal, ahogy a csaló, képmutató ember is eltakarja igazi arcát. Molière közel 400 éve írta keserű komédiáját – de a világ, s benne az ember mit sem változott azóta. Veszélyesek az álszentek, de veszélyesek a hiszékenyek is, akik őket táplálják, s akik örömmel szabadulnak a gondolkodás terhétől. S hogy ebben a társasjátékban végül ki győz? Erre kereste a választ Molière is, s erre keresi a választ a mi előadásunk is.