Az előadás forrásanyaga az 1977-ben kiadott Csikóink kényesek című magyarországi roma népköltészeti kötet. A gyűjtemény a Magyarországon élő kolompár cigányság körében gyűjtött népköltészeti alkotásokat foglalja össze.

Ez a népcsoport mind a mai napig megőrizte anyanyelvét, szellemi kultúrájának épségét, s a más népektől átvett szellemi javakat sajátosan egyedi szintézisbe ötvözte. Az előadás ennek a gazdag, sokszínű, szokatlan ritmusú költészeti anyagnak egyfajta értelmezésére tesz kísérletet, és a versekből áradó költői képszerűségre helyezi inkább a hangsúlyt, nem pedig romológiai, antropológiai vagy más társadalomtudományi összefüggéseket kíván felmutatni.

A darab másik meghatározó alkotóeleme a verses népköltészeti alkotásokhoz kapcsolódó autentikus zenei világ újraértelmezése. Ennek fő pillérei a többszólamú előadás mód mellett a dallamokat kísérő vagy azokat kiváltó, vokális hangszer imitációk, a szájbőgőzés, gajdolás, pergetés. Az archaikus zenei világ újraértelmezésében Zombola Péter zeneszerző működik közre.

Az egyfelvonásos előadásban azokat a kapcsolódási lehetőségeket láthatja meg a néző, amelyek számára is alternatívák lehetnek, hogy bepillantást nyerjen egy számára talán addig idegennek vélt világba. A darab főmotívumait jelentő gondolatok olyan érzeteket tükröznek, melyek nagyon erősen jelen vannak a forrásanyagban. Olyanok, mint a természethez való ragaszkodás, az állandó elvágyódás vagy a férfi-nő viszonyra jellemző szenvedélyes hangnem. Ezekhez az érzetekhez való viszonyunkat tükrözik a darab során felépülő jelenetek, „táncnovellák”.