„A Carmen bukása ellenére is az a véleményem, hogy örökéletű művet hallottam" - írta Csajkovszkij, aki az operát a párizsi bemutatásakor látta-hallotta. „A negyedik felvonás után, amelyet az első jelenettől az utolsóig fagyos közöny fogad, már üres a színpad... Csak három-négy igaz barát marad Bizet mellett. Mindnyájan megkísérlik, hogy nyugtassák és vigasztalják, de tekintetük szomorú. A Carmen - fiaskóval végződött" - emlékezett az ősbemutatóra Henry Meilhac, a librettó egyik szerzője.

„Közhely, hogy a Carmen az 1875. március 3-ai, párizsi ősbemutatón megbukott. Ez legenda. A közönség és a kritika tartózkodón fogadta, de nem barátságtalanul. Abban az évben 45 előadás, a következőben háromszor annyi, ez nem bukás. Az ősbemutatót mindössze fél évvel követő bécsi bemutató (a prózadialógusok helyett Ernest Guiraud recitativóival) egyértelmű és azóta töretlen sikert hozott - a Carmen máig a legtöbbet játszott opera, színházi zsargonnal: operettsiker. Minden együtt van benne, amit a nagyközönség szeret: erotikából fakadó nagy szenvedélyek, szerelmi háromszög, kacérkodás a halállal és gyilkossághoz vezető féltékenység, hispanizmusból és cigányromantikából kevert couleur locale, s mindezt megkoronázó elementáris, dallamos, világos formák jóvoltából könnyen felfogható zene" - írta a tudós kritikus és műelemző, Fodor Géza. A legenda persze fontos. A legendákat éppúgy szeretjük, mint a Habanerát vagy a Virágáriát...