Miről ismerjük fel, ha egy Igaz Emberrel találkozunk? Külsőleg semmiben sem különböznek, sokszor maguk sem tudják, hogy kiválasztottak. Harminchatan vannak. Ha csak egy is hiányozna közülük, az emberiség egy óriási kiáltással megfulladna.

Egy közösség kabbalisztikus, zenés szertartást rendez az idegen tiszteletére, akiről azt sejtik, hogy egy lehet a köztünk járó igaz emberek közül.

"Harminchat, vagyis Lamed vov, ahogy a tradíció beszél az igaz emberekről. Ezt akarta eszünkbe juttatni Minden Világok Ura. Azt akarja, hogy a harminchat igaz férfiúról gondolkodjunk, a kiválasztottakról. Kiválasztottak a kiválasztottak közt, akik nem érdemeik miatt azok, akik. Tudjuk, hogy minden pillanatban él harminchat igaz férfiú, akik szívükbe zárják mindazt a szenvedést és fájdalmat, aminek a súlya alatt összeroppanna egyébként a világ. Tudjuk, hogy Isteni adottság ez. Hogy miért akarja mégis, hogy a harminchatok szelleme átjárjon minket most, hogy a kabbalisztikus számítások is időszerűnek tartják az Ő eljövetelét?"

A belzi Lévy-család nevéhez az a legenda fűződik, hogy minden nemzedékébe születik valaki, aki a harminchatok közül való.

Messiás-váró idők közepette egy fiatal idegen érkezik Lyutába. Mordecháj Lévy a Harminchatok körüli hiedelmeket meglovagolva, ártatlannak induló játékaival hisztériát kelt, és felforgatja a közösség életét. A különleges kisugárzású fiú apró trükkök segítségével hiteti el a lyutaiakkal, hogy ő is egy, a harminchat Igaz ember közül. Szinte észrevétlenül a rajongás középpontjában találja magát, Szent szereppel ruházzák fel, amely a kezdeti könnyű dicsőség után bekebelezi, és eluralkodik rajta. Végül másokat is magával rántva válik mártírrá, így beteljesítve a valódi Igaz emberek sorsát.

Schwarcz-Bart így ír a harminchatok legendájáról:

„Egy chaszidista elbeszélés szerint „valahányszor egy öntudatlan lamed vov felmegy a mennyországba, olyan dermedt, hogy Istennek ezer esztendeig kell melengetnie ujjai között, amíg lelke megnyílik a Paradicsomban. És tudjuk, hogy sokan közülük sosem tudnak megvigasztalódni az emberiség szenvedései miatt, és még Istennek sem sikerül megmelegíteni őket. Ezért azután a mindenható – áldott legyen az ő neve – olykor-olykor előre igazítja az utolsó ítélet óramutatóját.”