Beaumarchais, azaz „jóüzlet” lovag, órásmesterként kezdte pályáját, aztán zenészként folytatta, dalszerzőből drámaíró lett, majd fegyvercsempész és kém. Élt szegénységben, hírnévben, egy keveset börtönben, majd megbecsült üzletemberként hunyt el Párizsban. Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais élete olyan volt, mint egy kalandregény. Mozgalmas, sok tekintetben vidám és kiszámíthatatlan.

Ilyenek darabjai is, talán leginkább a Figaro házassága, amelynek címe már megelőlegezi a cselekmény sodró lendületét és sziporkázó humorát.

Ezen az őrült napon mindenkit legyűrnek vágyai. Figaro, Almaviva gróf már-már naivitásig jóhiszemű szolgája, házasodni készül, azonban a feleségét a gróf is kiszemelte magának, és akad még jelentkező rajtuk kívül is. Míg a férfiakat elvakítja a vágy és megmozgatnak hatalmat, cselt, csábítást és törvényt, hogy megszerezzék amit akarnak, addig a nőkre marad a feladat, hogy valahogyan rendet teremtsenek a tébolyban, és megpróbálják a szerelmet kimenteni ebből a keserédes őrületből.