Zalán Tibor Kós Károly klasszikus regényét, Az országépítőt bravúros csavarral alkalmazta színpadra,  beékelte a jelenkori életünkbe az országalapítás nagy történelmi mítoszát. István sorsát, a királlyá koronázásig, a hatalom megszerzésétől a megtartásáig Kós Károly remek tempóban és szerkezetben rögzíti a regényében. Ezt a „társszerző” tiszteletben tartja, és átvezeti a színpadra a drámai dialógusok, megszólalások és szituációk megteremtésével. A Kós Károly-i történelem-felelevenítést azonban megtoldja egy keretjátékkal, amelyben egy újgazdag mai ember történelmi képsorozat-rendelését jeleníti meg.  A festő megfesti a kért sorozatot – valójában a darab egyes jelenete egy-egy megfestett, vagy munka alatt lévő kép megelevenedése –, de kérdés, hogy a megrendelő hogyan fogadja a művet. Történelmi dráma a jelenkorral szembesítve – beszélünk nemzeti múltunkról, történelmünkről, de vajon tudunk-e mit kezdeni vele.  A múlt és a jelen ütköztetése teszi mind a darabot, mind a történelmi feldolgozást önmagán túlmutatóvá.