A The End - mindenekelőtt a haláltól és az élettől való félelmünket jelenti. Azt, hogy mennyire nehezen tudjuk elfogadni és élvezni úgy az életet, mint a halált.

A The End egy tökéletes elmerülés a halált körülvevő hallgatásban, cenzúrában és szorongásban. A halál manapság nem létezik. Nagyon nehéz beszélni róla.

Senki nem foglalkozik vele. Senki sem ejt szót róla. Az önkielégítés mellett ez az utolsó tabunk.

A halál el van rejtve, szőnyeg alá van seperve. Úgy tekintünk rá, mint valamire, ami nem az életünk része.

A katolikus vallás sok mindenért felelős, de a legelterjedtebb minták, életstílusok szintén azt hirdetik, hogy a témáról való közbeszéd kerülendő. Amikor arra kényszerülünk, hogy szembenézzünk a halállal, a félelem hirtelen és elsöprő erővel tör a felszínre. Az illem vagy a bölcsesség már nem elég ahhoz, hogy szembeszálljunk vele. Tudjuk, hogy az élet körforgás, hogy a szüleink megöregszenek, hogy léteznek betegségek - ám mindez nem elegendő. A vallás vigasztaló álláspontja vagy az általa adott válaszok sem elegendőek. A halál nem változik: egy sötét kísértet, akitől borzalmasan félünk. Tragikusan. Komikusan.

A Babilonia Teatri, CRT Centro di Ricerca per il Teatro és az Operaestate Festival Veneto e Santarcangelo 40 előadása aViva Opera Circus támogatásával