Ad 3. a darabban öt frissen érettségizett srác vitatkozik a zsenialitásról, az élet értelméről, ami hol az ital, hol az iskola, hol a szerelem, hol sok kád arany, hol az az egy morzsa. Majd harminc év múlva ismét találkoznak, hogy lássák, ki mire jutott és mit ért el. És találkoznak majd még később is, hetven évesen, de már nincs mit összegezni, az életet lezáró nagy mű csak nem tud elkészülni. Visszanézve, az akkor komikusnak tűnt fiatalság egyszerre tragikussá válik, a tragikusnak hitt öregkor pedig fájóan komikussá. Mégis, ez egy fiatal előadás. A fiatalság pedig mindenre feljogosít, például arra, hogy pofátlanul a halál szemébe nézzünk. De feljogosít arra is, hogy ebben a játékban ki-ki végigszenvedje a neki leosztott életet a mindenható fiatalságtól az áltudós szenilitásáig, a kád arany elvesztéséig, a szerelem impotenciájáig, az alkohol pusztítva megváltó erejéig és a morzsák keresgetéséig. Happy end pedig igenis lesz.