"Két ok miatt tűnik úgy, hogy történnie kell valaminek. Egyrészt a gazdasági megszorítások hirtelen rászakadtak a színházakra is, másrészt - az előbbivel nyilván összefüggésében - a politika is kinyilvánította szándékát, hogy foglalkozni kíván a színházak ügyével.

Előbb a szolnoki színházzal kapcsolatban röppent fel a hír, hogy az önkormányzat 2007-ben 100 millió forinttal kevesebb támogatást ad számára, sőt még az is felvetődött, hogy megszüntetik az állandó társulatot, és befogadó színházzá alakítják át az intézményt. Majd a pécsi önkormányzat kulturális bizottsága tett javaslatot "az operatagozat szélnek eresztéséről". Az önkormányzat ugyanis a tavalyi 728 millió Ft helyett csak 694 millió Ft-tal támogatja idén a színházat. Közben a fővárosi önkormányzat is bejelentette, hogy az "500 milliárdos költségvetéséből hiányzó 9 milliárd forintnak csaknem negyedét, 1,8 milliárd forintot az egyébként is forráshiányos kulturális ágazat" támogatásának csökkentésével kívánja fedezni. Ez legerősebben a színházakat érintette volna, ahonnan 1-1,2 milliárdos támogatás elvonást terveztek. (Az idei kb. 2 milliárdos fővárosi színházi támogatáshoz képest ez valóban döbbenetes összeg. A jelenlegi arányok szerint a budapesti színházak támogatásuknak 2/3-át kapják a központi költségvetésből, egyharmadát a fővárostól.) Erre többen úgy reagáltak, hogy nagy a veszélye annak, "hogy összeomlik az egész struktúra, és nem kizárt, hogy egyes teátrumoknak esetleg be kell zárni."

(Sándor L. István Ellenfény, 2007/2-3)