Idősödő beteg egy kórház egyik zegzugos épületének egyik folyosóján, az egyik liftnél. Hosszan ácsorog, körülötte sürgés-forgás. Betegek, gyógyultak, látogatók. Egy idő után kiürül a folyosó, megjön a lift. Unott kezelő nyitja az ajtót.

Kezelő: Hányadikra?
Beteg: Nem tudom.
Kezelő: Melyik osztályon fekszik?
Beteg: Nem tudom.
Kezelő: De hát csak tudja, hol kezelik.
Beteg: Nem tudom.
Kezelő: Jó. Az orvos, vagy a nővér nevére emlékszik?
Beteg: Nem tudom.
Kezelő: Akkor legalább a saját nevét mondja meg.
Beteg: Nem tudom.

/egy néző/


Anamnesis. Kórelőzmény, kórkép, kórtörténet. A Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság közös előadásában a magyar egészségügy jelenlegi helyzetét próbáljuk feltérképezni. Tesszük ezt úgy, hogy a nézőket is bevonjuk az alkotófolyamatba, és közös játékra hívjuk. Arra kérjük őket, hogy írják meg nekünk saját tapasztalataikat betegséggel, egészséggel, kórházakkal, ellátással kapcsolatban. Akár az egészségügyi dolgozók, akár a betegek oldaláról nézve. Lehet ez humoros, tragikus, tragikomikus, felemelő, elgondolkoztató, kétségbeejtő, hihető, hihetetlen…*

Nincs előre megírt színdarab, csak mindannyiunk személyes élményei: tipikus helyzetek, abszurd képek, meglepő fordulatok. Ezeket szerkesztjük össze, ezekből születnek majd jelenetek, dalok, videóbejátszások. Nem ítélkezni akarunk, csak felmutatni.