"Moszkvában, itt kezdődik a sín. Tedd rá a füled! Ha jól fülelsz, hallod, ahogy a túlsó végén zúg a Csendes-óceán. Gyertek, szálljatok föl! Nyolcvanhét városon fogunk keresztül robogni, átszelünk tizenhat óriási folyót, hét időzónán vágtatunk át, és közben elúszik mellettünk a sztyeppe, a tajga, a mocsarak, a lápok, a földgolyó dübörögve elfordul alattunk..."

2017 májusában magyar-német színházi idegenlégiósokkal felszálltunk a transzszibériai expresszre. Az egész Bodó Viktor ötlete és mániája volt, de hazatértünk után a darab megírásához szabad kezet adott. Frankfurtban volt az ősbemutató. Másfél jelenetet Vennegyikt Jerofejev Moszkva-Petuskijából loptam, de azonkívül minden egyes szó elhangzott a vonaton, és minden megtörtént - minden, csak nem úgy. Valahol Novoszibirszk és a Bajkál-tó között az ember idegei csattogva szétszakadnak, és a képzelet elszabadul. A darab műfaja: dokumentumabszurd. 

Öt éve volt ez az utazás, akkor még nem tudtam, hogy egy elmúlt világ utolsó másodpercét rögzítem. De a kép ellentmondásos: a békeidők égszínkék vásznát sötét energia perzseli.

                                                                                      Kárpáti Péter