Weöres Sándor az 1945-ben írott A teljesség felé kötetet Hamvas Bélának dedikálja:

„Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát.

E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokodba vehesd.

Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.”

A teljesség felé Weöres létértelmezésének, létélményének prózában megírt összefoglalása. Az öt fejezetbe rendezett maximák az ember által megfogható, megsejthető lét teljességére reflektálnak, kozmológiai, metafizikai kérdésektől az ezekkel egészen szorosan egybefüggő etikai, pszichológiai kérdésekig.