Franz Xaver Kroetz a kortárs német drámairodalom fenegyereke, darabjait a hetvenes évek óta játsszák a világ színpadain. Alakjai rendszerint a munkásosztály vagy a középosztály képviselői, tájnyelven beszélnek, naturalista módon megformáltak. A vágy szereplői kisvállalkozók, egy temetői kertészet tulajdonosai, de ezeknek az embereknek semmi közük az újgazdag üzletemberekhez, ők a fennmaradásért gürcölő kényszervállalkozók.

A vágy egy középkorú, középosztálybeli, középszerű házaspár mindennapjaiba, mindennapi drámáiba nyújt bepillantást. A kisember, az átlagember felszín alatti állatiasságának kegyetlen, mert kegyetlenül őszinte bemutatása. Szerelmi történet ez, de ijesztően életszagú, melyben a motivációt az elfojtott szexualitás, mindenik szereplő saját kis perverziója jelenti. Első pillantásra talán szociálisan (akár mentálisan) sérült embereket látunk, de nem kell sokat nézni, hogy meglássuk a (görbe?) tükröt.