Molnár Ferenc amikor 1902-ben e darabját bemutatták, bizonyára nem gondolta, hogy néhány évtized múlva zenés-táncos szalonvígjáték lesz e bohózatból. De talán nem tagadná meg jóváhagyó beleegyezését, ha meglátná ezt az előadást. Zerkovitz Béla és Kellér Dezső dalait halljuk betétként az egyes jelenetek között. A dalok, amelyek egyszerre idézik a századelő, a harmincas évek és a mai kor hangulatát, jól illeszkednek a darabhoz...

Ebben a darabban mindenki egy bizonyos szinten keresi önmagát, keresi a sikeresnek ítélt szituációk lehetőségeit. Ennek érdekében csal, hazudik, lop, játszik kisebb-nagyobb szerepeket, s hogy végül milyen eredménnyel jár mindez: vígjátékkal van dolgunk, természetesen mindenki, vagy majdnem mindenki sikereket könyvelhet el magának.

Sárkány, a híres ügyvéd a legkülönbözőbb fogásokkal mindig eléri védence felmentését, bármilyen gazember is legyen az. Ő sikerei érdekében még az alvilág életét is hajlandó közelebbről tanulmányozni, ez természetesen újabb és újabb félreértésekre, szerepcserékre ad alkalmat. Sárkányné, a fiatal feleség még nem döntötte el, hogy megcsalja-e az urát. Puzsér, a valaha is látott legszimpatikusabb betörőnek mutattak be, már 18-szor ült börtönben, de „hű” segítőtársa Sárkánynak, ő az igazság bajnoka, s a végén még talán az is kiderül, hogy ő az egyetlen gavallér és tisztességes ember a darabban.