Az opera története az 1532-es kőszegi ostrom történetének máig homályban maradt részletét meséli el. Jurisich Miklós kapitány vezetésével védik Kőszeg városát és várát a török ellen. Az utolsó - augusztus 29-i - roham alkalmával már bejutottak a janicsárok a várba, sőt a zászlóikat is kitűzték, a védők mégis visszaverték őket. A legenda szerint Szent Márton lovas alakja segítette őket.

A török főparancsnokság tanácskozást tart a sikertelen csata után. A vezérek sokallják a veszteségeket, és félnek a beköszöntő hideg őszi időktől. Félnek, hogy ha a következő roham sikertelen lesz, vesztesként kell elvonulniuk. Ibrahim nagyvezér fáradtan megy sátrába. Kedvenc háremhölgye, a magyar Eszter, akibe a vezír szerelmes, de az nem viszonozza érzelmeit. Eszter csak rabja, de nem szeretője a férfinak. A lány kérleli a vezért, hogy egyezzenek ki Jurisich kapitánnyal a vár névleges birtokbavételéről, és vonuljanak el békében. Felajánlja Ibrahimnak, ha teljesíti a kérését, ő a szívét adja cserébe. Ibrahim elfogadja a lány ajánlatát, és sátrába hívatja Jurisich kapitányt. A védők a halottaikat temetik. Gyászmisét tartanak és a halálra készülnek. Jurisich kapitány megérkezik Ibrahim vezér sátrába, ahol Eszterrel találkozik. Meglepi, hogy a lány magyar, és haragszik, amiért a török oldalára állt. A lány elmeséli történetét, és felfedi titkát: ő volt Jurisich kapitány gyermekkori játszótársa, első szerelme. Rábeszéli a férfit a törökkel való kiegyezésre. Ibrahim vezér és Jurisich kapitány megegyeznek a csata befejezéséről. Eljön a hajnal, és vele a tél. A török ünnepélyesen felvonul a vár előtt, négy janicsár kitűzi a vár fokára a török zászlókat, majd a hatalmas sereg méltóságteljesen megfordul, és lassú menetben elvonul. Távozásukat a kőszegi harangok zúgása kíséri.