Végy egy fehér zsebkendőt, vagy egy fehér terítőt, esetleg egy nagy lepedőt. Testvérek ők, hasonlóak, négy sarkuk van, gyűrhetőek és unalmasan fehérek. Ám egyszer csak, néhány bábos, gondolt egyet, megfogták a zsebkendőket, terítőket, lepedőket, s varázslatot tettek velük: gyűrögették, hajtogatták, megcsomózták, beráncolták, simogatták, csavargatták…

Elámult az egész világ: Uramfia! Ezt a csodát! Az unalmas zsebkendőkből, hétköznapi terítőkből, négyszögletű lepedőkből színes világ született meg, kalandos, mesés és kerek!

Mert a Fehérvarázs nem a „kendő-origami" technikai bemutatója, hanem igazi színházi előadás. Ugyanis a tárgyak és a figurák nemcsak megformálódnak, hanem életre is kelnek. Ezt biztosítja a szereplők eleven játékkedve (és oldottságában is koncentrált színpadi jelenléte), amellyel belevetik magukat az előadásba.  - Sándor L. István, kritikus