Kohlhaas Mihály, brandenburgi lókereskedő, egy csapat lóval a lipcsei vásárba tart, amikor tronkai Vencel várnagya megállítja, és a továbbhaladás zálogaként elveszi tőle két gyönyörű, fekete lovát, azt ígérvén, hogy ha majd Kohlhaas kiváltja az utazáshoz szükséges passzust, visszakapja a lovait. Miután Kohlhaas Drezdában megtudja, hogy a tronkai Vencelnek nem volt joga úti okmányokat kérni, visszatér, hogy elhozza lovait, de a közben a munkára befogott Kanca és Csődör állapota súlyosan leromlott, az őrzésükre ott hagyott szolgáját megverték. Kohlhaas hiába kér jogorvoslatot a szászországi Választófejedelemtől, kérvényét elsüllyesztik, bármilyen jogi fórumhoz fordul, a hatalom korrupciójával és önkényével találkozik, ezért – tehetetlenségében – néhány hónappal később kegyetlen és véres bosszúhadjáratba kezd a tronkai Vencel ellen. Városokat éget fel, hogy felkutassa a közben otthonából elmenekült várurat. Hamarosan kisebb hadsereg gyűlik köré az elégedetlenkedőkből. Még Luther Márton is fogadja, hogy jobb belátásra bírja, de Kohlhaas nem enged igazából, és folytatja a küzdelmet...

Mindezt Kohlhaas lovainak (a Kancának és a Csődörnek) elbeszélésből látjuk megelevenedni, akik egy sintértelepen várják az utolsó döfést. Javíthatatlan a világ. Vagy mégsem?