Szinte minden igaz. Anglia nagyjából mértani közepén található Rylstone kisváros. Ott éltek és még élnek is azok a nők, akik 1999-ben összefogtak, hogy özvegyen maradt barátnőjük ötletét megvalósítsák. Egy megfelelő kanapét akartak vásárolni a helyi kórháznak, amelyben elüldögélhetnek azok a családtagok, akik kemoterápiás kezelésre kísérik a rokonukat.

Annie leukémiás férje, John kezelését volt kénytelen kivárni egy pokoli kényelmetlen és viharvert fotelben. Johnnak azonban nem maradt ideje kivárni, meghalt – ám azóta a nevét egy épületszárny őrzi a rylstone-i kórházban, mert Annie, Chris és a többiek – a helyi nőegylet tagjai – soha nem látott üzleti és világsikert arattak a saját egyleti naptárukkal, amelyben ők maguk pózoltak. Mégpedig meztelenül!

Tudni érdemes, hogy a rylstone-i ladyk átlagéletkora már akkor, vagyis a fotózás idején 60 év körül volt.

A valódi történet innentől akár valódi is lehet. A nők sorsa, életük, viszonyaik egyrészt filmre, másrészt színdarabba íródtak. A vígjátékot Deres Péter, a színház dramaturgja fordította, sőt, 2017-re szabta, és a színház társulata – kiegészülve kiváló vendégművészekkel – arra készül, hogy a történetet, a „mesét” mindennapjaink átélhető valóságává emelje. Ismerős valósággá, ha úgy tetszik: magyar valósággá, hiszen melyik kórházból nem hiányzik egy várakozást könnyítő fotel?! Hogy egyebekről ne is essék most szó…

Ami ugyancsak nagyon maivá teszi ezt a történet, az a közösség össze- és széttartó ereje. A nők egymásrautaltsága, a bennük munkáló rivalizálás kegyetlensége, és a mindenek fölötti női energia, ami mindent megold, mindent összetart és elegendő erőt ad, akár az életben maradáshoz is. Ehhez pedig humor kell, életöröm és szeretet – ha a fene fenét eszik is. Márpedig néha eszik! Nem vitás: ezek az unatkozó vagy épp tevékeny háziasszonyok, családos és magányos nők, golfozó, gazdag feleségek és csóró tanárnők rendesen felborítják a kisváros életét, meg persze a sajátjukat is.

Azt mondhatnánk, a Naptár lányok tipikus női színdarab. Csakhogy mindegyik nő mellett – sokszor előtt! – ott egy férfi társ, rajtuk túl pedig a kisváros, az ország, legyen az bármelyik is.

A néző tudhatja, hogy amit lát, az majdnem egészen így meg is történt. Van tehát valóságalapja a sztorinak. Vannak és lehetnek ilyen nők és ilyen társak. Az élet pedig hozhat váratlan és pikáns helyzeteket, amelyekkel a közösségnek kezdenie kell valamit.

A Naptár lányok őszinte darab: minden mondata mögül süt az életigenlés, az összefogás, a barátság és a humor.

Végül is többek lettek ők, mint egy naptár és egy kanapé. A középkorú nők és férfiak pontos választ adnak majd arra, hogy mitől és mennyivel. A fiatalok pedig meghatottan ismerhetnek rá a saját szüleikre, akikben mind ott rejlik ez a szolidaritás és erő – csak merjék egyszer szabadjára engedni!