Kosztolányi Dezső első regénye az ókori Rómába vezet. Ám figyelmes olvasó számára hamar feltűnik, hogy a költő saját koráról és annak művészeti és politikai lehetetlenségeiről szeretett volna, ha kicsit bújtatottan is, de elbeszélni. Költője, vére kézzel verekszi át magát igazságon, erkölcsön, tisztességen, emberi elveken, mindig saját szempontjait figyelembe véve. És ezzel végül nem is jut sehova, szinte csak a semmibe.



A Pesti Magyar Színház eme klasszikus történtet állítja színpadra. Az adaptáció nem keresi a korhű kapcsolatot sem az ókori Rómával, sem XX. század elejével, a regény keletkezésének korával. Az adaptáció elsősorban a regény által felvetett néhány kérdéskör köré gyűjti a dramaturgiai figyelem középpontjait. Mennyit bír el a hatalom mindenáron való megtartása? Mennyit tűr el egy birodalom, hogy megtegyék vele? Mit takarnak a vezérek híres kijelentései? Kiből lesz valódi uralkodó és kiből egy szorongó diktátor? Mi a következménye, ha a császár gondolkodásmódja és szándékai határtalanok? Ki az, aki valójában szabad?