Csipike, Erdő lakója békességben éli mindennapjait barátai, az állatok, növények, sziklák és folyók közelében, mindaddig amíg egy reggelen Kecskebéka, az amúgy is durcás kisállat megkérdőjelezi személyének fontosságát. Szerinte egyáltalán nem fontos az, hogy Csipike jelen legyen a természet körforgásában, hogy szeretetével, jelenlétével segítse barátait mindennapos teendőikben. Csipike miután egy reggel szembesül azzal, hogy Nap valóban fölkelt nélküle is, elhatározza, hogy netovább. De mi történik, ha az ember a saját akaratának érvényesítéséért szembeszegül a természet diktálta renddel? És mi történik, ha szembeszegülünk azokkal, akiket a világon a legjobban szeretünk? „Csak azokon van hatalmam, akiket szeretek, és ártani is csak azoknak tudok.“ – hangzik el a netovább óta magára maradt Erdő Réme magányos kijelentése. És akkor most hova tovább?