„Mint két gyerek, fújtuk a buborékokat a szélbe, és a buborékok szétpattantak, és most már nincs semmi, csak a szél, Isten jeges szele.”

A buborékok szépek, csillogóak s igen tetszetősek is, de amilyen könnyen felfúvódnak, olyan könnyen szét is pukkannak. Valami ilyesmi történik a Solmay családnál is, ahol az anyuka valami egész másnak képzeli önmagát, mint ami, különösen az anyagi lehetőségeit tekintve. A gyerekeknek jó parti kell. Jó állás, ékszerek, estélyek, rongyrázás egyre rongyosabban. Mert hiába az ügyeskedés, a halogatás, a kibúvók, az álmodozás, a valóság elég hamar arcul csapja a szereplőinket.

Képtelen és mulatságos helyzetek, ahogyan az egy vérbeli komédiához illik Csiky Gergely 1884-ben írt színdarabjában, melyet nyelvileg mai köntösbe a Mohácsi testvérek ültettek át.