Platón barlang hasonlata adta előadásunk indító gondolatát, ami jelenünkben különlegesen aktuális. Mikor elmosódik a határ a virtuális és valóságos világ között, igaznak mutatkoznak a látszatok… mi menthet meg minket a lebegéstől?       

Alphának lenni az életben, emberként és generációként.

Alpha olyan akár egy ritka „gyöngy”, ősi ereje, újító szellemisége viszi előre a körülötte lévők életét. A digitális világba való születés új ajtókat, dimenziókat nyit számunkra, tudatunk különböző típusú valóságokat generál, testünk sokféle dimenziókat él át. Technológiához való viszonyunk, vele való kapcsolatunk egyre szorosabb, szinte már nélkülözhetetlen része az életünknek, mint egy kompromisszummentes fizikalitás, mint egy árnyék, ám ez csupán a kezdet.

Hová vezet mindez, és milyen szerep jut életükben a valóságnak? Hol is járunk éppen: a képzelőerő/technológia szabad játékában, vagy az „itt és most” testi/lelki elevenségében?

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap, Imre Zoltán Programja támogatásával valósult meg.