Szerémi grófné egy leánynevelő intézet védnöke, egy látogatás alkalmával rábukkan saját elveszettnek hitt unokájára, Mártára. Szeretné férjhez adni másik unokájához, Ernőhöz, de Márta mást szeret: Örkényi Kálmánt. Örkényi nagybátyja a grófné elutasított régi szerelme. A nagymama a fiatalok kedvéért mégis kibékül Örkényivel, és mindent rendbe hoz.

Méltán volt nagy siker már az első bemutatóján is a finom humorban, fordulatokban és érzelemben gazdag mű, s ezért hat máig is a közönségre. A fiatalember, aki franciatanárnak jelentkezik a leánynevelő intézetbe, szerény viselkedésével és helyes pedagógiai elveivel elnyeri az intézet nevelőinek bizalmát. Csak Tódorka Szilárd tanár úr tudja, hogy ez a fiatalember… „báránybőrbe bújt farkas”, s nem más, mint az ifjú Szerémi gróf, aki az egyik növendék, Márta kisasszony miatt vállalkozott erre a kalandra. Tódorka Szilárd, a régi nevelője, ajánlotta be az intézetbe, mert nem tud semmit megtagadni volt tanítványától. Most azonban elhatározza, hogy mindent bevall Szerémi grófnénak, a fiatalember nagymamájának. A Nagymama meglátogatja az intézetet, hogy megismerhesse az új „franciatanárt”. Négyszemközt kivallatja unokáját, hogy ki miatt „tanárkodik” itt. A Nagymama segíteni akarja a szerelmeseket, mert visszagondol saját szomorú történetére. Őt elválasztották szerelmesétől és boldogtalan volt egész életében. De vajon sikerül-e a Nagymamának, hogy a fiatalok egymáséi legyenek, ki tudja-e bogozni a múltbéli igen összekuszált családi bonyodalmakat, ki-kire talál rá, s kivel lesz boldog: erről mesél a darab.

„Csiky Gergely vígjátékának legnagyobb értéke, hogy remek szerepekkel ajándékozza meg a színészeket. A bemutatón, 1891-ben Prielle Kornélia játszotta a Nagymamát, később parádés szerepet jelentett Blaha Lujzának, Berky Lilinek, Honthy Hannának, Dajka Margitnak, Tolnay Klárinak.” (Budapesti Magyar Színház ismertetőjéből)

„Különböző nemzedékek, jellemek, szerelmek, visszafojtott indulatok bonyolódnak egy erkölcsös leányiskola s a grófnő nagymama házának környezetében a joggal várható boldog végkifejlet felé. Zene és tánckar egészíti ki a játékot. A címszerepben Csíky Ibolya tehetségéhez méltóan játszott… Érzelmes, szerelmes történetet láttunk a múlt század (19. század) végéről. Ha katartikus színházi élményt nem is, kikapcsolódást, hangulatos muzsikájú téli estét kínál A nagymama, különösen a romantikus hajlamú nézőknek.” (Szűcs László)