Csurka István ízig-vérig a mában gondolkodó író. Szeretné megérteni és megértetni velünk hétköznapjainkon keresztül a hajdani történelmet. Paál és Moór anakronisztikus, túlhaladott alakok, mindkettőjükön átgázolt a történelem, nevetségesek is, hiszen nagyon kis emberek, akiknek talán legjellemzőbb tulajdonsága, hogy semmit sem értenek meg a környező világból. De valljuk be: nem ilyenek vagyunk mindnyájan egy kicsit? A mában helyesen eligazodni nagyon nehéz – utólag mindenki okos. Ebben az eligazodásban segít nekünk Csurka István kitűnő komédiája – Farkas István, rendező

„Vígjátékaim, hála Istennek, nem keltenek osztatlan elismerést. Borzasztó is volna! Akkor már nem is lenne vígjáték! Az igaz, estéről estére sikerük van, de kell hogy legyenek olyanok, akiket estéről estére felháborít, akik találva érzik magukat, akik fanyalognak. S ez így van rendjén, különben megenné a fene az egészet…A regényt, a Moór és Paált 1961-ben írtam, aztán öt évig nem találtam rá kiadót. A színdarabot újabb öt év múlva írtam, ez már simán színre került, mégis jókorát robbant. „Döglött” aknákat rugdostam? A premieren először őrületes hőkölés, aztán kirobbanó siker. S akkor jöttek a kritikák. Hogy a „hatalomból kiszorult” kisemberen élcelődöm stb. Egyszer majd írok egy színdarabot a hatalomból kiszorult kritikusokról…” – Csurka István

Csurka Istvánt több darabjában foglalkoztatja a személyiség felmorzsolódásának, kiürülésének problémája. És ezt a „betegséget” az író az ember, az egyén és az eszmények viszonyában világítja meg. Ki miben hitt és hisz, illetve nem hitt és nem hisz? Ki mennyit adott fel, el hitéből, eszményéből, önmagából (ha volt egyáltalán őszinte hite, eszménye)? Mit kapott érte s mivel fizet végül ő maga? A Döglött aknák hőseinek sorsa nem választható el ezektől a kérdésektől - Bölöni Sándor, irodalmi titkár