„Az Emigránsok egy tipikusan közép-kelet-európai valóságban gyökerező témát tárgyal, a szerzőre jellemző racionálisan boncolgató fölénnyel. A két emigráns (névtelenek, csak betűkkel jelöli őket a szerző) nemzetisége és pillanatnyi holléte teljesen mindegy – Mrožek nem egy esetet, hanem egy léthelyzetet elemez. A gyökértelen, talaját vesztett emigráns pszichológiájának pontos látlelete ez a darab.” (Horváth Sz. István, Utunk)

„Két ágy, két bőrönd, de közös alagsori szoba. Kétféle ember, kétféle tudat, de közös létfeltételek… Mrožek emigránsainak társult magányát egyetlen homályos villanykörte világítja be – kialszik, meggyullad, kialszik – a remény… A csatornaásó meg a tanulmányíró külön világa már megszűnt…” (Implon Irén, Fáklya)

„A szituáció zsarnoki – megkettőzötten. Az utcán, az emberek között folyton-folyvást az idegenség hűvös lehelete, a gyanakvó tekintetek kereszttüze szigeteli el az emigránst, s a kitaszítottság érzése elől még az albérleti szobába sem érdemes menekülni, hiszen a kinti világ ide is bezúdul. A szálláshelyen pedig idegen a másik ember is, aki honfitárs ugyan, de a szavak nem lépesek hidat verni a két ember közé…” (Visky András, A Hét)