„Dr. Paál Ákos egyetemi tanárt súlyos infarktus éri, életének hónapjai meg vannak számlálva. A feleség a férje emberi méltóságát és halálának méltóságát megőrizni szándékozva, közöltetni akarja vele az igazságot. Orvosa és jóbarátja – akibe különben a feleség titkon szerelmes – e szándékától keményen eltéríti. Megkezdődik az ”irgalmas hazugság”korszaka; azonban nemcsak egészségi állapotát titkolják el Paál elől, hanem közben megváltozott közéleti helyzetét is. Kedvenc tanítványa durván bírálja, a pártból kizárják, fegyvertartási engedélyét bevonják, végül állásából is kirúgják, jó barátait letartóztatják s ez a veszély talán őt magát is fenyegeti. Családtagjai elszigetelik a külvilágtól, levágják a telefont, elsikkasztják a postát, látogatókat nem engednek be, és megőrzik így abban az illúzióban, hogy még mindig az a tekintélyes tudós és közszeretetben álló nagy ember, ami volt betegsége előtt. Betegségében egyetlen vigasza, hogy felesége egy fiúcskát szül. Hogy aztán, amikor elkezdődik a tapintatos hazugságokkal kitapétázott siralomházban az igazi haláltánc, azt kell hinnie, paranoiájában, hogy a gyerek sem tőle van, hanem meghitt barátjától, és életének őrzőjétől, a háziorvostól. És hogy a legvégén a főhős maga közölje, sorsa nem igazságtalan, hiszen ő sem volt jobb a többieknél, és ahogy ő megfúrta az elődjét, csak ugyanúgy tolakodtak az ő helyére is… - Szőcs István, Előre

„Nem a betegségtől való félelemről szól Székely drámája, Paál azért lesz öngyilkos, mert maradék élete kilátástalan. Meglopták a fájdalomtól az álhumanizmus nevében…Én nem tudok már hinni semmiben – mondja -, a régit sem, az újat sem hiszem. Kísértetiesen Gaál Gábor mondatai ezek“ – Vinkó József, Magyar Nemzet

A darab bemutatóját tragédia késleltette: az utolsó főpróba után a főszerepet játszó Fábián Ferenc máig tisztázatlan körülmények között tragikus hirtelenséggel elhunyt.