Azt gondolhatnánk, Choderlos de Laclos tizennyolcadik századi levélregénye mára sokat veszített érvényességéből. No, nem mintha az izzó féltékenység, birtoklási vágy, vagy az önemésztő szerelem témája lenne kevésbé aktuális, hanem a jelenből szemlélve az írásbeliség lassan, de biztosan szövődő pókháló-szellemisége tűnhet elkopottnak.

Viszont az emailek, smsek, facebook bejegyzések és blogok milliárdjai jelzik: nincs vége a Gutenberg-galaxisnak, csak éppen átalakult. Tombol az írásbeliség, hiszen megmaradt az embereket elválasztó távolság, mely merészebbé tesz a gyónásra, könyörgésre, fenyegetőzésre.

Laclos eredetijének és Christopher Hampton átiratának (melyből világhírű film is készült) általunk készített ötvözetével kísérletet teszünk, hogy a modern írásbeliség ugyanúgy szolgálja a drámát, mint Laclos idejében a levélforma. Ha ez sikerül, a történet a kétezres évek értelmiségi, politikai és művészi elitjére vonatkoztatva pontosan olyan jól működik, mint a levélregény születésének korában.

A delete- és a space-gomb kattog, pillanatok alatt ott vagyunk az élet sűrűjében.



Hargitai Iván színházrendező a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult Székely Gábor osztályában. 1994–1998 között az Új Színház rendezője, ezután szabadúszóként dolgozott. 2002–2010 között a Pécsi Nemzeti Színház prózai tagozatának vezetője. 2009-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház, 2012-ben az Új Színház rendezője volt. Jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház prózai tagozatának vezetője.