Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott ezzel a figyelemre méltó színpadi opusszal – egy olyan művel, amely hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Az 1926-ban bemutatott daljáték mérföldköve a magyar zenetörténetnek: komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára. A népdalokra felfűzött magyar historikus mese néhol a sci-fi, néhol az abszurd, máskor pedig fájdalmas történelmi valóság elemeit ötvözi, de a hazaszeretet és tiszta szerelem szilárd talaján áll. A százéves darab főszerepeit két határon túlról származó művészünk énekli: a székely Sándor Csaba és a felvidéki Balga Gabriella. De erdélyi születésű művész is rendezi: a miskolci Nemzeti Színházat igazgató Béres Attila első operaházi produkciója tiszteletben tartja az eredeti mű szellemiségét, miközben nyitott a jelen lehetőségeire. Ez a centenáriumi színrevitel arra hívja a közönséget, hogy újra felfedezze az opera időtálló szépségét, kulturális jelentőségét és rendkívüli képességét arra, hogy a zene egyetemes nyelvén keresztül hidat építsen múlt és jelen között. A pulpitus mögött pedig Halász Péter, az OPERA első vendégkarmestere, korábbi főzeneigazgatója áll.

Előjáték

A nagyabonyi vasútállomás utasellátójában a helyi törzsvendégek várják az öreg Háry Jánost, aki minden este elszórakoztatja őket hihetetlen történeteivel. Az öreg meg is érkezik, és szó kerülvén Napóleon császárra, Háry bort kér, és mesélni kezd. A történet arról szól, hogy réges-régen, Háry ifjúkorában, amikor még huszárként teljesített szolgálatot, ő maga is találkozott a nagy Napóleonnal, és saját kezűleg elfogta...

I. kaland

A muszka határon a magyar és az orosz határőr beszélget. A muszka határőr goromba kedvében van, és senkit sem enged át, még a nemrég érkezett Mária Lujza császárnét sem, hiába Ferenc osztrák császár lánya és Napóleon francia császár felesége. Háry őrségváltásra érkezik, de előtte még találkozik kedvesével, Örzsével, aki szülőfalujukból, Nagyabonyból idáig kísérte szerelmét. Amikor Háry megtudja Marci bácsitól, Mária Lujza magyar kocsisától, hogy a császárné és kísérete az orosz határbódéban rostokol, és nem tud hazajutni, puszta kézzel átrántja a határon a bódét, császárnéstul, mindenestül. A hőstett el is nyeri jutalmát: Mária Lujza magával viszi Háryt Bécsbe, a császári testőrségbe. Háry kívánságára Örzse is velük tart, így mindannyian felkerekednek, csak Ebelasztin, a császárné féltékeny kamarása nézi rossz szemmel a magyar huszár sikerét. 

II. kaland

A bécsi Burgban Krucifix generális Mária Lujzáék érkezését készíti elő. A hazatérő császárnét és kíséretét a császári szülők fogadják. Háry azonnal az idős császárné kedvence lesz, nem csak azért, mert megmentette Mária Lujzát, hanem azért is, mert kitűnő gyógymódot ajánl az öreg császár köszvényére. Meghallgatják a híres bécsi harangjátékot, ezután a császárné körbevezeti Háryt a palotában. Örzse magára marad. Amikor váratlanul elszabadul Lucifer, a császári istálló legvadabb lova, Háry azonnal utána ered, és emberfölötti küzdelem során betöri. Mária Lujza hálából egy szál violát ajándékoz neki, és árulkodó figyelmességével még inkább felingerli a féltékeny Ebelasztint. A kamarás szövetséget ajánl a szintén sértett és megalázott Örzsének, de ő azt elutasítja, mert tudja, hogy Háry csak őt szereti. Ekkor Ebelasztin kihasználja Napóleontól kapott felhatalmazását, és bosszúból háborút üzen Ausztriának. Háryt kapitánnyá nevezik ki, és társaival azonnal elindul a Napóleon elleni csatába.

III. kaland

Majland mellett a huszárok a csatára várakoznak, és otthon maradt szeretteikre gondolnak. Krucifix generális Háry segítségével épp a haditerven dolgozik, amikor hirtelen rájuk támad Napóleon serege. Háry egymaga küzd meg az egész francia sereggel, és legyőzi őket, Napóleont pedig fogságba veti, és ötvenezer tallér hadisarc kifizetésére, valamint a nagyabonyi kocsmáros részére egy aranyóra küldésére kötelezi. Ekkor érkezik meg a táborba Mária Lujza, és bejelenti, hogy azonnal elválik a levitézlett Napóleontól. Krucifix lemond rangjáról, és generálissá nevezi ki Háryt. Ünneplés kezdődik, Háry Mária Lujzával táncol, amikor betoppan Örzse, és a két nő nyíltan összekap Háry miatt. Örzsének senkije és semmije sincs a világon, csak János; a császárné viszont felajánlja neki a császárságot és saját magát. Háry finoman elutasítja Mária Lujzát, mire az elindul a világvége, a nix felé, hogy leugorjon, és megölje magát. Háry nem tehet mást, utána megy, megmenti, és beleegyezik, hogy együtt térjenek vissza Bécsbe, ahol majd ő mindent eligazít.

IV. kaland

A bécsi palotában mindenki Mária Lujza és Háry esküvőjére készül. A császári pár nagy ebéden látja vendégül a vőlegényt, bemutatkoznak neki a kis hercegek is. A császár beszédet tart, és neki adja a lánya kezét és a fele császárságot. Háry azonban nem fogadja el egyiket sem: van már neki menyasszonya, akit szeret, és nem is való császárlányhoz ilyen egyszerű származású vőlegény. Bár Mária Lujza sírásban tör ki, a császár belátja, hogy nem kell erőltetni ezt a házasságot; beleegyezik abba is, hogy Háry fennmaradó szolgálati idejét eltörölje. Ekkor érkezik meg Örzse, aki búcsúzni jött, mert nem akar Háry szerencséjének akadálya lenni. Hűtlennek hitt Jánosa azonban Ebelasztin báróra bízza Mária Lujzát, mindenkitől tisztességes búcsút vesz, és elindul mátkájával haza Nagyabonyba.

Utójáték

Háry végére ér a mesének a nagyabonyi restiben. A törzsvendégek lenyűgözve hallgatják, még akkor is, ha az a bizonyos aranyóra sosem érkezett meg Napóleontól a címzettnek, és Örzse is régen meghalt. Nincs tanúja Háry kalandjainak. Van viszont hallgatósága, akiknek a kimondott szó is elég, hogy elhiggyék: akit szárnyra kap a lendülő mese, kivirágzik annak nyomorult élete.