Kívülről nézve vonzónak tűnik egy ismert és sikeres szülő gyerekeként felnőni, de a valóságban ez pokoli nehéz ügy. Judy Allen ünnepelt színésznő, pályája csúcsán jár, de nem ebben a világban él, a hétköznapi dolgokkal nem nagyon törődik. Csodálatos, szellemes, szenvedélyes és mérhetetlenül felelőtlen. A lánya, Amy viszont két lábbal áll a földön, kitartóan küzd színésznő anyja szeretetéért, és azért, hogy az elfogadja őt, miközben szeretne felnőni és a saját életét élni. De hiába minden. Szerelem, család, munka – bármit választ Amy, bárhogy dönt, az csak az anyjával való kapcsolatán keresztül értelmeződik. Mintha vagy az anyja ellen vagy éppen őérte történne minden, és ettől nem lehet szabadulni.

David Hare gyönyörű darabja az anya-lánya kapcsolatok összetettségéről, az önfeláldozó szeretetről, a felnőtté válás és a művészlét nehézségeiről, és az elmúlás fájdalmáról szól, miközben beleshetünk a kulisszák mögé is, látjuk a színházi és filmes művészek kiszolgáltatott világát, ahol a mindennapos csalódás és fájdalom elől a legtöbben ügyes kis élethazugságokba menekülnek.



A szerző az angol drámairodalom egyik legkiválóbb, legtermékenyebb és legnagyobb hatású alakja, akinek a műveit meglepően keveset játsszák a hazai színházak, holott Hare csodálatos drámaíró. Annyi humor, megértés, bölcsesség és emberszeretet van a drámáiban, mint nagy elődjénél, Csehovnál. Írásaiban az emberi lélek mélységeit boncolgatja és társadalmilag érzékeny témákat választ, melyeken keresztül a legfontosabb emberi kérdésekre világít rá.

Forgatókönyvei révén talán ismertebb nálunk is: ő az írója Az órák és A felolvasó című filmeknek, az előbbiért Oscar-díjra is jelölték.