Az előadás nem a Shakespeare-vígjáték újraértelmezése. Úgy használja az Ahogy tetszik szövegét alapanyagnak, ahogy tetszik: szabadon, szerteágazva, mint az Ardeni-erdő fáinak gyökérzete, ami befonja a száműzöttek lépéseinek, a tétovák saroksüllyedéseinek a nyomát. Mert ott járunk mi is az Ardeni-erdőben, ott bolyongunk, ahová a szerelmeseket hajszolja a vágy, a keresőket a szépség, a fiatalokat a felnövéstől való félelem. 30 fiatal színészhallgató néz szembe Shakespeare kaleidoszkópján keresztül saját ábrándjaival, szorongásaival. Menekülnek, mert szerelmesek az igazságba, a tisztaságba,de leginkább a szerelembe. Boldogok akarnak lenni, ezért beszélnek arról, mi az, ahogy tetszik és ahogy nem tetszik. Ez most az ő útkeresésük, a mai fiataloké. És valljuk be, ha tetszik, ha nem, mielőtt kivágjuk az Ardeni-erdő maradék fáit is, érdemes meghallani a hangjukat.

Zenés időutazás, az állandó alapértékek keresése kortárs megzenésített versek és 400 éves szövegek összefonódása által.