Mikor annyira hangos a zene, hogy a gondolataidat sem hallod. Mikor a sok ismeretlen, egyedi arc csak a megszokott, unalmasan egyforma. Mikor a gázpedálra görcsöl a lábad, és közben a kéziféket markolod. Mikor hamarabb beugrik egy ismerősöd cipőjének a márkája, mint a szeme színe. Mikor már annyira trendi vagy, hogy undorodsz trendesen. Mikor minden kamu, olcsó, és ócska. Minden átlátszó, hazug és lélektelen. Mikor már semmi sem elég. Mikor már rég leelőzted magad. Mikor már becsípett a mókuskerék és beleszédültél a pörgésbe. Mikor a szívritmusod nem tud lépést tartani az életritmusoddal. Mikor az okostelefon halvány fényében nézed az életed. Mikor a reklámok és híradók manipulált képei eltakarják a valóságot. Mikor már semmi sem éri el az ingerküszöbödet. Mikor a modern külső csak rohadt belsőt takar. Mikor mindened megvan, csak te magad hiányzol. Mikor egy hajszál választ el attól, hogy bekattanj, csak egy gyenge pillanat, hogy bármire rákattanj. Mikor eleged van a kattanásból….

STOP THE TEMPO!

„Oltsd el a lámpát, stop the tempo/ Tedd takarékra az agyad, /lassíts ember, stop the tempo/ Leelőzted már magad!”