„Ezúttal a színház a magyartanárok segítségére siet a Balassi-darabbal: a helyzet- és jellemkomikumokra építő rendező elsősorban diákközönségre számít. A burleszkbe hajló, sokszor némafilmre emlékeztető képsorok, az olasz Cristoforo Casteletti naiv pásztorjátékát alaptörténetként felhasználó Balassi sajátos nyelvi bravúrjai emlékezetessé tehetik az előadást a magyarból nem jeles diák számára is. Credulus, Julia, Echo, Sylvanus, Galathea és Dienes, azaz Szabó Eduárd, László Kata, Fincziski Andrea, Dunkler Róbert, Vidovenyecz Edina és Csurulya Csongor feladata, hogy a több mint kétórás előadással bebizonyítsák, a konzumprodukciók korában is fel lehet még ébreszteni az érdeklődést a magyar drámairodalom hajnalán született alkotások iránt.”

Zilahi Imre – Krónika, 2002. november 5.