Pár ember, hogy nekik jobb legyen, úgy döntött, hogy sok másiknak legyen rossz. Csak, hogy a pár emberből egy-kettő rájött, hogy ha más nagyon sok embernek akar rosszat, mint a másik néhány ember a párból, akkor nekik még jobb lesz. Ezen végül csúnyán összevesztek, a vitát pedig - hogy elkerüljék a kommunikációs zavart- elnevezték II. Világháborúnak. Történetünk ekkor játszódik. Három ember, aki annak az egy- kettőnek dolgozik, meg akar tudni valamit négy másik embertől, akik másik egy- kettőnek dolgoznak, ezért nem árulnak el semmit abból, amit tudnak. A konfliktus adott, a levegő izzik, senki nem ért semmit, és mindenki inkább valahol máshol lenne. A darab a legtermészetesebb emberi érzéseket járja körül, és büszkén nem válaszol semmilyen kérdésre...
... a dolgok pontosan azonosak azzal, aminek látszanak - és mögöttük ... mögöttük nincs semmi.
/Sartre/