Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
 - 2017/2018
 - 2016/2017
 - 2015/2016
 - 2014/2015
 - 2013/2014
 - 2012/2013
 - 2011/2012
 - 2010/2011
 - 2009/2010
 - 2008/2009
 - 2007/2008
 - 2006/2007
 - 2005/2006
 - 2004/2005
 - 2003/2004
 - 2002/2003
 
Samuel BeckettGodot-ra várva
Beckett est - Figyeljük csöndben a mozgását
- VladimirKádas József
 - EstragonKrisztik Csaba
 - PozzoAndrássy Máté
 - LuckyPallag Márton e.h.Horváth Virgil
 - FiúBlaskó Borbála
 
A bemutatón Lucky:Horváth Virgil
- rendezőHorváth Csaba
 - koreográfusHorváth Csaba
 - díszlettervezőMilorad Krstic
 - jelmeztervezőBenedek Mari
 - hangKeresztes Gábor
 - fényPayer Ferenc
 
Beckett esztétikai önmeghatározása szerint „nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége”; olyan művészetről álmodott, mely „nem lázad saját fenséges jelentéktelensége ellen”.
Koreográfus/rendező és társulata a beszélt nyelvet hangolja össze a vizualitással, a zenével és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halálhoz, a csöndhöz és a zenéhez fűződő különleges viszonyát. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, és annak az elmúláshoz való viszonya.
A hazai szóhasználatban „fizikai színház”-ként meghatározott műfaj tartalmaz(hat) szövegeket, mesél(het) történetet, ugyanakkor persze része (lehet) a tiszta tánc is. De lényegét tekintve ez a színház elsősorban mégsem a szövegre és a táncra fókuszál, hanem az előadó testére. Arra, ami ott láthatóan megjelenik. Így aztán ez a színház a „prózai” vagy „táncos” előadásoknál sokkal többet „vesz ki” előadójából, de nézőjéből is. A néző képzeletét, intellektusát és igen, testi reakcióit – hiszen érzelmei „rezdülései” is azok – éppúgy aktivizálja ez a történés, ahogyan azokét, akik létrehozták és előadják. (Forte Társulat)
Koreográfus/rendező és társulata a beszélt nyelvet hangolja össze a vizualitással, a zenével és a mozgással, hogy általuk érzékeltesse Beckett világának a halálhoz, a csöndhöz és a zenéhez fűződő különleges viszonyát. Az előadás fontos eleme az eszköztelen test, és annak az elmúláshoz való viszonya.
A hazai szóhasználatban „fizikai színház”-ként meghatározott műfaj tartalmaz(hat) szövegeket, mesél(het) történetet, ugyanakkor persze része (lehet) a tiszta tánc is. De lényegét tekintve ez a színház elsősorban mégsem a szövegre és a táncra fókuszál, hanem az előadó testére. Arra, ami ott láthatóan megjelenik. Így aztán ez a színház a „prózai” vagy „táncos” előadásoknál sokkal többet „vesz ki” előadójából, de nézőjéből is. A néző képzeletét, intellektusát és igen, testi reakcióit – hiszen érzelmei „rezdülései” is azok – éppúgy aktivizálja ez a történés, ahogyan azokét, akik létrehozták és előadják. (Forte Társulat)
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!


















