Színházak
Zsámbéki Színházi Bázis
- 2018/2019
 - 2017/2018
 - 2016/2017
 - 2015/2016
 - 2014/2015
 - 2013/2014
 - 2012/2013
 - 2011/2012
 - 2010/2011
 - 2009/2010
 - 2008/2009
 - 2007/2008
 - 2006/2007
 - 2005/2006
 - 2004/2005
 - 2003/2004
 - 2002/2003
 
Ottlik GézaIskola a határon
Zsámbéki Színházi Bázis és a Bárka Színház bemutatója
- BébéBoth BenedekEgri Bálint
 - Medve GáborDér Zsolt
 - Czakó PálSzabó Gábor
 - Szeredy DánielFancsikai Péter
 - Halász PetárKoloszár András
 - Eynatten VinceMesés Gáspár
 - OrbánBlahó Gergely
 - Merényi SándorJuhász Lajos
 - Homola GyörgyPolményi Attila
 - Mufi IstvánBárdi Gergő
 - BurgerDóra Béla
 - Tóth TiborJancsik László
 - Hanák tiszteletesGados Béla
 - Medve anyjaVarga Anikó
 
- rendezőVidovszky György
 - díszlettervezőBozóki Mara
 - jelmeztervezőSzuly Ágota
 - dramaturgGyarmati Kata
 - zeneFaragó Béla
 - mozgásGyevi-Bíró Eszter
 - asszisztensSzigeti Orsolya
 
Az Iskola a határon színpadi adaptációjának elôzménye két előadás a Bárkán.
Az első négy évvel ezelőtt készült (A Pál utcai fiúk), a második pedig két éve
(A Legyek Ura). A három produkciót - több hasonlóságon túl - leginkább a korosztályra szabott szereposztás fűzi laza trilógiává: mindhárom darabban tehetséges tizenéves fiúk játsszák a főbb szerepeket.
Ez a vállalás különös színpadi hitelességre ad lehetőséget, de persze kockázatos is: vajon színészileg \"elbírják-e\" a srácok a rájuk szabott feladatot. A már elkészült két előadás sikere bátorított fel minket, hogy
az Iskola a határon színpadra állításán gondolkozzunk.
Ottlik Géza regénye sokrétű, bonyolult és szépséges kultuszmű, és szinte lehetetlen belőle klasszikus értelemben vett színművet írni. Az idősíkok váltakozása, az aprólékos szerkesztés, a lelki folyamatok ábrázolása olyan színpadi adaptációra ad lehetőséget, amely inkább szellemiségében, mint
a cselekmény teljességében igyekszik megragadni az író által kreált világot.
Nem akartuk egyszerű lineáris szerkezetté fűzni a regény kiragadható történéseit, inkább akartuk egy hosszú, elnyújtott pillanat érzetét megragadni. Felmutatni a különböző emberekben született emlékek sokrétűségét, az egymáshoz tartozás gyönyörű, széttéphetetlen láncolatát.
1923. szeptember 3-án hét újonc vonul be a kôszegi kadétiskolába, köztük Bébé, Medve, Czakó. A beilleszkedés keserű nehézsége, a katonai fegyelem és az idősebb diákok kegyetlen basáskodása radikális változást hoz az életükben. Az iskola emberpróbáló légkörére mindenki másképp reagál: gátlástalanul, lázadva, önzőn, önmagába fordulva vagy sunyin. Kérdés, sikerül-e megőrizni a főhősöknek önmagukat, megmaradni függetlennek és becsületesnek. Vagy a lázadás és megalkuvás mentén elvész lelki szabadságuk és a tekintélyelvű közösség megalázott katonái lesznek. Az idő múlása alig érzékelhető: az iskolában eltöltött idő \"egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére\" (Ottlik). Éppen ezért is lehetetlen megragadni, pontosan felidézni az eseményeket, az összefüggéseket, kimondani a kimondhatatlan dolgokat: hogyan jutottak el egész létüket meghatározó életfelfogásuk kialakulásáig.
Az első négy évvel ezelőtt készült (A Pál utcai fiúk), a második pedig két éve
(A Legyek Ura). A három produkciót - több hasonlóságon túl - leginkább a korosztályra szabott szereposztás fűzi laza trilógiává: mindhárom darabban tehetséges tizenéves fiúk játsszák a főbb szerepeket.
Ez a vállalás különös színpadi hitelességre ad lehetőséget, de persze kockázatos is: vajon színészileg \"elbírják-e\" a srácok a rájuk szabott feladatot. A már elkészült két előadás sikere bátorított fel minket, hogy
az Iskola a határon színpadra állításán gondolkozzunk.
Ottlik Géza regénye sokrétű, bonyolult és szépséges kultuszmű, és szinte lehetetlen belőle klasszikus értelemben vett színművet írni. Az idősíkok váltakozása, az aprólékos szerkesztés, a lelki folyamatok ábrázolása olyan színpadi adaptációra ad lehetőséget, amely inkább szellemiségében, mint
a cselekmény teljességében igyekszik megragadni az író által kreált világot.
Nem akartuk egyszerű lineáris szerkezetté fűzni a regény kiragadható történéseit, inkább akartuk egy hosszú, elnyújtott pillanat érzetét megragadni. Felmutatni a különböző emberekben született emlékek sokrétűségét, az egymáshoz tartozás gyönyörű, széttéphetetlen láncolatát.
1923. szeptember 3-án hét újonc vonul be a kôszegi kadétiskolába, köztük Bébé, Medve, Czakó. A beilleszkedés keserű nehézsége, a katonai fegyelem és az idősebb diákok kegyetlen basáskodása radikális változást hoz az életükben. Az iskola emberpróbáló légkörére mindenki másképp reagál: gátlástalanul, lázadva, önzőn, önmagába fordulva vagy sunyin. Kérdés, sikerül-e megőrizni a főhősöknek önmagukat, megmaradni függetlennek és becsületesnek. Vagy a lázadás és megalkuvás mentén elvész lelki szabadságuk és a tekintélyelvű közösség megalázott katonái lesznek. Az idő múlása alig érzékelhető: az iskolában eltöltött idő \"egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve a mindenség ernyőjére\" (Ottlik). Éppen ezért is lehetetlen megragadni, pontosan felidézni az eseményeket, az összefüggéseket, kimondani a kimondhatatlan dolgokat: hogyan jutottak el egész létüket meghatározó életfelfogásuk kialakulásáig.
2006. 09. 08.
Galéria
Játszóhelyek, társszínházak, fesztiválok
Színház-választó
Válassza ki a keresett színház kategóriáját majd nevének kezdőbetűjét vagy használja a keresőt!


















