Fenyvesi Orsolya Leláncolt Prométheusz című előadásban Bán Bálint a címszereplő Prométheuszt alakítja. A szerepről, a független színházhoz való viszonyáról és a próbafolyamatról beszélgettünk.

Viktor Balázzsal és Fenyvesi Orsolyával már a bemutató előtt hónapokkal elkezdtetek dolgozni a szövegen, amely a próbafolyamat közben is tovább fejlődött. Hogyan született meg az átirat?

Aiszkhülosz drámája erősen filozofikus mű: tele van olyan képekkel és utalásokkal, amelyek a mai közönség számára nem mindig könnyen befogadhatók. Számunkra viszont kulcsfontosságú volt az érthetőség, mert szép dolog színházat csinálni, de nézők nélkül ez a műfaj nem létezik. Fenyvesi Orsi virtuóz, színes és közben természetes szöveget alkotott, ami az olvasópróba után a visszajelzések alapján tovább csiszolódott – így a végleges változatban egy kicsit mindegyikünk benne van. Nagyon élvezhető, játékos szöveg született, teli nyelvújító fordulatokkal: behoz egy dobott, hétköznapi nyelvhasználatot, időnként klasszikusabb kifejezésekkel tűzdelve, majd megmutatja ezeknek a nyelvi rétegeknek a táncát.

A Leláncolt Prométheuszban a címszereplő a teljes játékidőben a színpadon van, kiláncolva. Milyen kihívások elé állít ez színészként?

Miközben főként prózai színházat csinálok, a fizikai színházi komponens, a mozgás mindig szerves része a színpadi jelenlétemnek. Prométheusz szerepének esetében azt gondolhatnánk, hogy inkább a verbalitásra esik a fókusz, ezzel szemben, amit kitaláltunk, fizikailag is elképesztően megterhelő. Szeretem megkeresni a határaimat és átlépni rajtuk. Mindig foglalkoztatott a kötöttségben rejlő szabadság lehetősége és hogy ezzel szemben a határtalan szabadság milyen terheket ró az emberre. Nem létezne sem az előadás, sem a prométheuszi idea Héphaisztosz láncai nélkül; és ezek a láncok amennyire gátat jelentenek, annyira lelkesítőek is. Az előadás és a színészi feladatom egyfajta testamentuma annak, mennyire alapvető emberi tapasztalat, hogy ha van valami lánc vagy gát, ami akadályoz, akkor minden erőnket megfeszítve küzdünk ellene. Ha pedig nincsenek határok, akkor hiányzik a késztetés, hogy megmozduljunk.

Hogyan zajlott a közös munka a próbák során?

Viktor Balázs olyan légkört hozott létre, amelyben figyelemmel, kíváncsisággal és elfogadással fordultunk egymáshoz. Fontos számára a hiúság háttérbe szorítása, hogy a közösség fejlődhessen, és a produkcióban részt vevők állapota lehetővé tegye a termékeny alkotást és egy színvonalas produkció létrejöttét. Szerintem ezt nagyon kevesen csinálják így, pedig egyre fontosabb lenne. A társulattal folytatott közös munka számomra bizonyítéka annak, hogy mennyi értelme van a közösségépítő színházcsinálásnak: Pallagi Melitta, Sztarenki Dóra, Nagypál Gábor, Lehel Vilmos, és Bánki Mihály mind hihetetlen sokat tesznek hozzá az előadáshoz.

Mit viszel magaddal a próbafolyamatból?

A tavalyi évem nagyjából színházmentesen telt, így közelről megismerhettem a prométheuszi helyzetet: milyen érzés egyfajta számkivetettségben élni. Rájöttem, hogy kizárólag annak mentén határoztam meg magamat, hogy mikor, kivel és mit dolgoztam, és végeredményben egy színházi távcsövön keresztül néztem a saját életemet. Ez a kényszerhelyzet sarkalt arra, hogy másként tekintsek magamra, előrébb lássak, legyenek nagyobb szabású terveim és ne legyek annyira kiszolgáltatva.

A független színházi szektor helyzete folyamatosan változik. Mondhatjuk, hogy alapvetően romlik, de ez a kényszerhelyzet egyben lehetőség is: megtanulhatunk változni és adaptálódni. Sokszor alkottam már örömből, de ezért a produkcióért különösen hálás vagyok. Hatalmas feladat - néha úgy érzem, hogy hegyeket hordok a hátamon -, de mivel egy ideig nem voltak színházi munkáim, hónapokkal előtte elkezdtem foglalkozni a témával és a szöveggel. Amikor arra gondolok, hogy pár évvel ezelőtt állandóan két-három produkciót próbáltam párhuzamosan, miközben levegő után kapkodtam, ezzel szemben most egy civil munka mellett be tudok vállalni előadásokat, amiket teljes energiával és szerelemből csinálok, akkor öröm tölt el amiatt, hogy hol tartok most.

Kristóf Borcsi