Egy ház, ahol egy értelmiségi baráti kör rendszeresen összeül, hogy megvitassák, milyen jövőt látnak az emberiség előtt. Nem nyomasztják őket a hétköznapok gondjai. A felsőközéposztály örököseit látjuk – magasan képzett embereket, akik anyagi biztonságot és világjobbító ambíciókat örököltek.

A napi teendőket láthatatlanul végzik alkalmazottaik, de az ideológiák, a művészetek és a tudomány labirintusában nem csak azokat nem veszik észre, akik nekik dolgoznak, hanem olykor egymást sem. A város lakói végképp láthatatlanok számukra – pedig odakint egyre nő a feszültség.

A város forrong, egy járvány közeleg, amiről azt beszélik, talán nem is máshonnan jön, mint a házban található laborból. A szalonban közben nyugalom van – látszólag. A baráti kör szinte minden tagja megpróbálja elfelejteni a valóságot, amely körülveszi, hogy egyre magasabbra emelhessék tekintetüket. Csak Liza, a családfő húga próbál emlékezni, és igyekszik felhívni mindenki figyelmét a közelgő katasztrófára.

Adaptációnk ismerős világba helyezi Gorkij klasszikusát, amelynek központi kérdése a felelősség. Felelősségünk önmagunkkal és szeretteinkkel szemben, valamint az értelmiség felelőssége a társadalommal szemben. A szereplők a jólét és a bizonytalanság határán keresik helyüket a jövőben. Kint egyre hangosabbak a jelszavak. Bent még hisszük, hogy az értelem elég.