Kálmán Eszter új darabjának kiindulópontja de Sade márki Justine című kalandregénye, amely önmagában is egy filozófiai kísérlet. Két nővér gyerekként elszakad egymástól, az egyik az erény útjára lép, a másik megmerítkezik a bűnben. Az egyik megnyomorított senkiként végzi, a másik Európa legbefolyásosabb asszonya lesz.

Sade elhallgatott szerző. Üldözték, elzárták, betiltották. Kétszáz évig a perverzióval és az őrülettel azonosították. Egy betegségtől mindenképp szenvedett: grafomán volt. Megállíthatatlanul írt a birtokán, különböző börtönökben, majd elmegyógyintézetekben. Utoljára éppen a Nouvelle Justine miatt tartoztatták le.

Kálmán Eszter rendezése ismét a történet és látvány viszonyát vizsgálja. „Lesznek, akik megbotránkoznak majd bizonyos jeleneteken, ugyanakkor összességében ez egy humoros és ironikus előadás, a 80-as évek látványvilágába helyezve.”

Kálmán Eszter drámapedagógiát és fotózást tanult itthon, performansz-rendezést és látványtervezést Angliában, a University of Bristol hallgatójaként. A Katona József Színházban töltötte szakmai gyakorlatát, fordít, rendez és díszletet tervez a Merlin Színházban és más független előadásokban. Hamupipőke című rendezésében, amelynek 2012 márciusában volt a premierje a TRAFÓ-ban, élő színészek helyett a látvány varázsolta el a nézőket és szőtte a darab cselekményét. Új darabjában, a Justine-ban már nem csak a jelmezek, hanem a színészek is beszélnek, ugyanakkor Kálmán Eszter ez alkalommal is a látvány és szöveg közötti arányokkal kísérletezik. Hol veheti át a kép a szó szerepét? Hol mondhat mást? Hol mondhat többet? És hol ment meg minket a szó attól, hogy látnunk kelljen?