Sétáló hajlabdák, előadott animáció, fejetlenség, trutyi. Képtelen hülyeségek. Arizonai álmodozók. Happy Tree Friends. Fröcskölik a festéket literszám - minden berendező réme. A két éve a TRAFÓ-ban bemutatott Springville hibrid háziállatai közül a nadrágember megint feltűnik, és hozza új barátait.

Miet Warlop vizuális művész, színházi háttérrel. Egyszerre több műfajban alkot: mozgó szobrait, élőképeit, autonóm szerkezeteit a színházi dramaturgia megújítására használja.

Ha elődöket, kapcsolódási pontokat akarunk találni, nyugodtan fordulhatunk a kortárs animációhoz, de ugyanolyan nyugalommal megnevezhetjük a kortárs színházművészet állócsillagait: Romeo Castelluccit és Robert Wilsont is. Ahogy pedig szürreális figuráival horrorba oltja a fantasyt (és viszont), az akár Dalít és Bunuelt is idézi.

A Mystery Magnet olyan világot teremt, amelyben a szomorúságból humor fakad, a prózaiságból varázslat születik, a félelem pedig izgalommá szelídül. A képzelőerő hatalom. Az előadás szereplői (köztük Warlop) teljesen eltűnnek a ruhák, parókák, kosztümök mögött/alatt. Warlopnak a színház (majdhogynem) kiállítóterem. A pillanatképekből összerakott előadás festékből, habból, füstből, átmeneti anyagokból formálódik egésszé, majd le is bomlik a szemünk előtt. Érzéki és szubjektív világ és élmény tárul elénk, önfeledt és felelőtlen. Mi nézők meg csak nézzünk és hagyjuk, hogy a képek visszanézzenek ránk.