A vulkán oldalán leáramló, minden útjába kerülőt magába olvasztó, száguldó hamuár távolról egy látszólag mozdulatlan, puha felhő, hívogató, barátságos cumulus..., nem mozdulnak a hatalmas folyók és az óriáshullámok sem, és állni látjuk az elképzelhetetlen sebességgel pörgő, forgó, közeledő és távolodó bolygókat, csillagokat és galaxisokat. Állni látszik az idő a bagatell hétköznapokban, a súlyos és súlytalan évek során, a dicső múlt egybeolvad a mozdulatlanságban a történelmivé magasztalt jelennel. A TranzDanz legújabb darabja a társulat első bemutatója a Nemzeti Táncszínházban. A produkcióban résztvevő művészek jó része évek óta a TranzDanz darabok szereplője, alkotótársa, így ismét láthatjuk a Harangozó Gyula Díjas Bora Gábort, aki 2010-ben, Gera Anitát, ő 2013-ban és Tókos Attilát, ő pedig 2014-ben kapta meg Az évad legjobb táncosa/táncosnője elismerést, utóbbiak mindketten Junior Príma Díjasok is, és a Menetfényben először vállalt TranzDanz szerepet két nagyszerű táncművész: Gál-Horváth Bernadett és Vida Gábor. A zeneszerző az elmúlt évek TranzDanz produkcióinak (Örök élet termékek, Szimultán ablak, Profana, Deja Vu) visszatérő zenei munkatársa az elektronikus zenei világ ikonikus alakja, Wondawulf (UVCT, Future Music).