Turpizmus* egy részben a tolerancia jegyében

Mottó: Így akarta a természet, hogy miért- nem a mi dolgunk



Turpizmus: Stanislaw Grochowiak, lengyel költő által alkotott terminus, a csúfságot, az esztétikai sokkolást programnak tekintő művészetet jelöli.

Miről szól a Kéjpart?

Azért vagyunk beoltva a tolerancia ellen, mert erre tanítottak a szüleink? Vagy az utcán, a haveroktól tanultuk? Vagy a vallás dogmája diktálja? A genetika kódolt minket a másság ellen? Vagy a szegénység? A gazdagabb népek toleránsabbak, mint mi vagyunk? Vajon a pénztárca tömöttségének mértéke hozzájárul az elfogadás aktusához? A Kéjpart a többségi populáció kisebbség iránti intoleráns viselkedését problematizálja, úgy nálunk, mint szélesebb körben, mindezt három olyan nő szemével láttatva, akik férfitestbe szorultak...

Ki a szerző?

Michał Witkowski, lengyel próza- és újságíró. 1975-ben született, Kéjpart című regényével robbant be a köztudatba. Művét lefordították németre, angolra, spanyolra, dánra, finnre, oroszra, és persze magyarra is.

Mit mond a rendező?

A regény a merev és katolikus Lengyelországban játszódik, a Łubiewo, vagyis Kéjpart nevű strandon, ahol a homoszexuális populáció tartja gyülekezőjét. Ugyanakkor ez a sztori Szerbiáról is szól, vagy bármely másik környező országról... A darab olyan férfiakról szól, akik nőként érzik magukat és úgy is élnek, vagyis nőkről, akik férfitestbe zárva élnek... Három férfiról, akik kizárólag heteroszexuális férfiakkal létesítenek kapcsolatot... és itt egy ritkán kimondott igazsághoz érkezünk. Nevesen ahhoz, hogy a látszólag patriarchális társadalomban rengeteg a nős, gyerekes férfi, aki, partnere tudomásával, vagy anélkül, a meleg világban is mozog. Arról beszélek, hogy a melegek jól rejtőzködnek, legtöbbször a hatalom pozícióiban – a kultúrában, a médiában, a modellügynökségeknél, a bankrendszerben, az államapparátusban... Az előadáson dolgozva nem hagyhattuk ki azt a tényt sem, hogy nálunk, akárcsak a régió többi országában, nem lehet megtartani a Meleg Büszkeség Menetét úgy, ahogy azt kellene. Nagyon kevesen értik igazán, mi volna ennek a jelentősége, miért is szervezik meg, hogy az alapötlete igazából az erőszak ellen született meg, hogy nem csak a melegek elleni, de minden intoleranciával szemben hadat viseljen. Erről a témáról igen nyíltan beszélünk, kegyetlenül és pátosz nélkül, felhasználva anekdotákat, ismerős és ismeretlen sztorikat, tényeket, szólunk ezekről az emberekről, az érzelmi struktúráikról, félelmeikről... Mindezt vulgaritás, prosztóság nélkül... Egy mélyebb emberi nivót szeretnénk megérinteni.

Mit mond a színész?

Kőrösi István

Amíg dolgoztunk az előadáson, megértettük, hogy nem szabad félnünk a közönség reakcióitól, vagy hogy egyáltalán elfogadja-e az előadást. Megértettük, hogy az a fontos: meghallja, amit beszélünk.

Pongó Gábor

A fejemben egyfolytában ott rezeg a „tolerancia” szó, vagyis inkább az „intolerancia”. Aztán, amikor jobban belegondolok, rájövök, hogy nem is erről van szó. Hanem diszkriminációról.

Sirmer Zoltán

„Nisam znao mnogo o gej populaciji iako imam prijatelje i poznanike među njima... Shvatio sam koliko strasno grabe život, shvatajući kako se retko dobija druga prilika, šansa za popravni... Shvatio sam i koliko su ekspresivni i otvoreni, i preduzimljivi: ne čase časa, već stupaju u akciju. Sviđa mi se to...“

Mit mond a rendezőasszisztens Ferenc Judit?

Ezek az emberek jó barátnők, lojálisak, öntudatosak és roppant figyelmesek, amikor gyerekvigyázásról van szó.

Mit ad ehhez hozzá Puskás Zoltán?

Jaja, figyelmesek. És kicsit pletykásak.

És mit súg ez a hang a kulisszák mögött?

És a legszebb bókokat mondják, amiket csak egy nő kiérdemelhet. Amilyeneket heteroszexuális férfitól soha nem kaphat meg.