A szegedi JATE bölcsészkarán kapott diplomát 1982-ben, majd 1996-ban a budapesti ELTE-n szerzett PhD fokozatot. Főállású munkahelye az MTA Nyelvtudományi Intézete, ahol 1997 óta tudományos főmunkatársként áll alkalmazásban.

            1989-ben a Népművelési Intézet egy éves tanfolyamán színikritikusi képesítést szerzett. 1990–1991-ben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványszerkesztőjeként dolgozott; gondozásában az intézet több kiadványa látott napvilágot.

            Színházi tárgyú írásai 1992 óta jelennek meg különböző színházi lapokban, illetve művészeti folyóiratok színikritikai rovataiban. 2008-ig mintegy 220 írást publikált a Színház, a Film–Színház–Muzsika, a Beszélő, a Magyar Napló, a Színművészvilág, a Jump, az Iskolakultúra, a Múzsák, a Kisvárdai Lapok, a Zsöllye, az Ellenfény, a Súgó, a Criticai Lapok és a Kritika című orgánumokban. 80 szócikket írt a Magyar színházművészeti lexikonba (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994), és közreműködött a Magyar nagylexikon színházi tárgyú szócikkeinek megírásában is. 2005-ben szerkesztésében jelenik meg „A művészet antisors”– irodalmi mozaik Latinovits Zoltánról című kötet (Tinta Könyvkiadó, Budapest). Ennek anyagából már korábban irodalmi estet szerkesztett, amelyet a Fészek Művészklubban adtak elő 1996. május 15-én (az összeállítás bekerült a Jel–Szó című folyóirat az évi 5. számába).

Számos színházi találkozón tartott vitaindító előadásokat (Kortárs Drámafesztivál, POSZT, Határokon Túli Színházak Fesztiválja). Zsűritag volt 1998-ban és 1999-ben a budapesti Alternatív Színházi Szemlén, 2005-ben a kisvárdai Határokon Túli Színházak Fesztiválján, 2007-ben pedig a Pécsi Országos Színházi Találkozón. A Színikritikus Céh tagjaként 1993 óta minden évben részt vesz a Színikritikusok Díjainak odaítélésében; erre évente minimum 90 előadás megtekintése jogosítja fel.